Ha én szeretlek, jól vigyázz...

Óvakodj tőlem! Mert ha nem vigyázol, elveszem az életerőd, de magamon áttranszformálva vissza is töltöm beléd - a lelkemmel átitatva.

Soha nem múló váltóláz leszek. Rohanásról szól majd az életed: mert futni akarsz hozzám, ha egyszer megérzed a lelkem melegségét, vágyam forróságát. Két világ ér össze bennünk. 

Dönthetünk: vagy elmegyünk egymás mellett, vagy összeütközünk. És akkor megláthatod az ősrobbanás villanó fényét, ha a szemembe nézel.  

Most még űzött vad vagyok, a te célkeresztedben. S ha ideérsz hozzám, talán megadom magam neked. Talán... Semmiben nem lehetsz biztos. Hámozz ki a bőrömből, és nyúlj le egészen a lelkem mélyére! Amit ott találsz, óvatosan tartsd a tenyeredben! Kincsre lelsz ott. Olyan értékre, amelyet már néhányan meglestek, mégis értéktelennek véltek. Ők azóta már a lelketlenség mély kútjában gubbasztanak. Saját erőtlenségük és alakoskodásuk lökte őket a mélybe.

Kulcsot viszont nem adok a kezedbe. Erre ne is számíts! Ha megfejted a kódot, megmutatom azt a helyet, ahova tartozom. De töröld meg a lábad, mielőtt belépsz! Koszt, mocskot nem hozhatsz be! Hazugságnak és durvaságnak itt helye nincs! Ebben a zugban elbújhatsz velem a világ elől. A mindennapos iramból visszavehetsz, lelassulhatsz néhány percre, órára. Ajtón kívül hagyhatod a kavarodott világot, a zűrös életedet. A nyugalom szigete leszek - a tejszínhabra ejtett cseresznye, ha úgy akarod.

Nem követelek közhelyes "szelídíts meg"-eket, mert éppen a vadságom az, ami miatt a célkeresztedbe kerültem. Hát miért dobnám el magamtól szilajságom, fékezhetetlenségem?  

Ott leszek a reggeli kávédban, az első falat ételben. A rádióból kiszűrődő zenében, a borotválkozó tükörben. Lüktetek a pulzusodban, és belépek hozzád, az első gondolatodba ébredés után. Ott leszek a fejedben és az öledben.

Boldog lehetsz velem, ha egyfelé megy a szíved. Ha nem töröd ezerfelé, hogy minden jöttment kaphasson belőle, és önigazolást facsarj ki belőlük. Ha mégis így tennél, tudnod kell valamit: nem leszel a betegségem. Nem tátonghatsz gennyes sebként a szívemen, gúnyos foltként a tüdőmön. Nem béníthatod meg a lábaimat, nem némíthatod el a torkom. Ezer kérdőjel lesz bennem, és tudni akarom a válaszokat, ha egyszer mégis sarkon fordulsz.

Nem lehetek a "majdnem szerelmed". A fél királyság nem érdekel, de a szívedben én akarom viselni a koronát.

Ha félsz, most menj el! Ha nem érett meg a lelked a felfedezéshez, jobb, ha magamra hagysz. Ha könnyű vadra vágysz, akkor nem én vagyok az embered. Ha egyszerű játszmákkal játszod az életed, ne állj meg mellettem! Én sem gyűjtök értéktelen kacatokat.

Forrás: she.hu